Odüsszeusz kódorgásai

 

 

ZENE 1. TRADITIONAL GREEK MUSIC

(Alkinoosz palotája, trónszék a színpad szélén, körülötte párnák. zene szól, Artéria és Anomália a nézők között mászkálnak, esetleg kínálgatják őket aprósággal. Arété lép be.)

Arété: Halkabban azt a zenét, ha kérhetem! Már itt vannak a vendégek! (A nézőkhöz: ) Remélem, jól érzik magukat! Igen? Kényelmesen ülnek? Nincs túlságosan meleg? Rendben van. Alkinoosz, a fajákok királya híres a vendégszeretetéről! Artéria, Anomália, gyertek, foglaljuk el helyünket, máris érkezik a király!

Artéria, Anomália: Igen, királynőm! (Felmennek a színpadra, Arété mellé sorakoznak fel. Belép Alkinoosz és Homérosz.)

Alkinoosz: Gyere csak, barátom, hadd mutassalak be! Kedves vendégeim, talán többen ismeritek is, ő itt Homérosz, utazó és meseíró.

Homérosz (kicsit sértődötten): Költő. Dalnok. Énekmondó.

Arété: Bocsáss meg Alkinoosz királynak, Homérosz! Tudod, titokban irigyel téged barangolásaidért!

Alkinoosz: Nem is titokban. Nyíltan kimondom: bár én is útra kelhetnék! De teljesen lekötnek országom ügyei. Így csak az utazók történetein keresztül áll módomban világot látni.  Mondd, Homérosz, csakugyan jártál Egyiptomban?

Homérosz: Egyenesen a Nagy Ramszesz udvarában, felség! Agamennón nagykirály hajójával vetődtünk oda, de feltett szándékomban áll egyszer még visszatérni a Nílus völgyébe.

(Nausziká beront.)

Nausziká: Atyám! Ezt nem fogod elhinni!

Alkinoosz: Hogy csak így berontasz, anélkül, hogy üdvözölnéd a vendégeket? Ezt tényleg nem hiszem el, kezdd elölről!

Nausziká: De találtam egy pucér pasit a tengerparton!

Arété: Mit hallok? Alkinoosz, küldj katonákat, kergessék el  szégyentelent!

Nausziká: Ne, már itt van!

Homérosz: Hol? Nem látom! Tényleg romlik mostanában a látásom!

Alkinoosz: Ugye nem hoztál ide egy pasit, pucéran?

Nausziká: Nem, atyám, előbb adtam neki ruhát.

Arété: Nausziká! Te szóba elegyedtél egy … egy… csupasz férfival? Ráadásul még fel is öltöztetted?

Nauszikáá: De hajótörést szenvedett szegény! Ki tudja, mióta hánykolódott a tengeren étlen-szomjan!

Alkinoosz: Ó, egy hajótörött! Vajon honnan jöhetett?

Arété: Na-na, Alkinoosz, ne kezdd megint! Bocsáss meg, Homérosz mester, felséges uram trónörökös herceg kora óta nem bírja megállni, hogy ki ne faggassa élményeiről a fajákok szigetére vetődő utazókat!

Alkinoosz (oda sem figyel Arété szavaira): Remélem, leányom, a tiszta ruha mellett ennivalóval is megkínáltad, ahogy a faják vendégbarátsághoz illik!

Nausziká: Persze, atyám! Akarod látni?

Arété: Alkinoosz, komolyan aggódom, hogy a lányod túlzásba viszi ezt a… (Alkinoosz félbeszakítja:)

Alkinoosz: Lépjen be!

(Odüsszeusz be.)

Homérosz: De hiszen ez…! Ha nem csal a szemem… csakugyan te vagy, Odüsszeusz?

Alkinoosz: Légy üdvözölve, Ithaka királya!

Arété: Törődöttnek tűnsz, nagyhírű harcos, gyengének, mint az őszi falevél. Most már biztonságban vagy. Pihenj meg termeinkben!

(Amíg Alkinoosz, Arété és Homérosz látványos mozdulatokkal üdvözlik Odüsszeuszt, és leültetik, vagy úgy tesznek, mintha megmutogatnák a palotát= háttérben maradnak:)

Anomália: Nahát, Nausziká, a leghíresebb görög harcosra sikerült rábukkannod a tengerparton!

Nausziká: Igazából úgy volt, hogy fejbedobtam labdával.

Artéria: Bár én dobnék fejbe egy jóképű, izmos, eszes hőst!

Anomália: Ne olyan hevesen, Artéria, felesége és fia várja odahaza!

Artéria: Már ha Pénelopé várja még egyáltalán. Ennyi idő után ugyan miért ne vigasztalódott volna egy szemrevaló ifjú karjaiban?

Anomália (kioktatóan): Talán mert töretlenül hűséges! Emlékeztek a fiára, aki tavaly járt itt?

Artéria: Hú, de még mennyire! Mondhatom, nem esik messze a fájától!

Nausziká: Tényleg, elég cuki volt!

Artéria: Zabálnivaló. Aranypofa.

Anomália: És kellőképp kétségbeesett, amiért az otthonában hívatlan kérők randalíroznak, mialatt anyukája kézműveskedésbe menekül, apukája meg, ki tudja, él-e még!?

Nausziká: Na, legalább most már tudjuk, hogy él!

Artéria: De azt még nem tudjuk, hol kószált a sok-sok esztendő  alatt!

Anomália: Figyeljünk csak, most tán kiderül, merre járt Trója eleste óta!

(A többiek előre jönnek, letelepednek a színpad szélén, innen fognak időnként beleszólni, miközben Odüsszeusz mesélni kezd.)

Alkinoosz: Mesélj el mindent, Odüsszeusz!

Odüsszeusz: Tehát. Hajóra szálltunk társaimmal. Ott volt minden barátom: Eurülokhosz, Sügériosz, Kanáriosz, Tantusz, Rébusz,  no és Totálkáosz… (Közben Odüsszeusz középre áll, a társai megjelennek, mintha hajóznának, akinek épp a nevét mondja, épp az áll be. A zene alatt kormánykereket tekernek, távcsővel néznek, köteleket húznak, eveznek, stb.)

ZENE 2. (A végtelen tengeren…)

Eurülokhosz: Srácok, nekem tulajdonképpen még nem nagyon van kedvem hazamenni!

Sügériosz: Jó kis buli volt ez a trójai háború, az egyszer biztos!

Kanáriosz: Kár, hogy kicsit elhúzódott. Túl sokat vártunk, aztán a végén alig harcoltunk.

Totálkáosz: De hogy átvertük őket, igaz, Odüsszeusz? Az a falovas csel brutál jó volt! Odüsszeusz! Figyelsz?

Odüsszeusz: Nézzétek, egy sziget!

Eurülokhosz: Csúcs! Támadjuk meg őket, most, amíg nyerő szériában vagyunk!

Tantusz: Ez az, ithakaiak, új kaland, új zsákmány!

Rébusz: Hol az íjam? Hol a dárdám? Apám, miért is nem a tömegpusztító fegyverek korában élünk?

Sügériosz: Nem is tudom, fiúk, épp most úsztunk meg ép bőrrel egy elég durva hadjáratot!

Kanáriosz: Ja, Igazad van, Sügériosz, én is inkább otthon lennék már!

Totálkáosz: Az emberiség nagy dilemmája: új kaland, vagy a biztos megszokás?

(Tovább inognak-binognak a hajón, távcsőbe néznek, Alkinoosz pedig beleszól.)

Alkinoosz: Ó, látod, Homérosz! Ha efféle történeteket hallok, magam is legszívesebben hajóra szállnék!

Homérosz: Igazad van, királyom. Ahogy a mágus is mondta: A világ nem a könyveidben és a térképeidben van, hanem odakint.

Arété: Ahogyan azt is megmondta: Ha többre becsülnék az otthont az arany helyet, a világ sokkal derűsebb hely lenne. (Alkinoosznak:) Ne hallgass rá, felség!

Nauszikáá: De tényleg! Ha egyszer odahaza várták őket, miért is jutott egyáltalán eszükbe, hogy kódorgással késleltessék a hazatérést!

Anomália: Csakis az istenek beavatkozásával magyarázható.

Artéria: Na ja. Poszeidon haragja. Zéró kalandvágy.

Homérosz: Talán ha tovább hallgatnánk Odüsszeusz beszámolóját! Biztos vagyok abban, hogy csakhamar  szörnyű veszedelemmel kellett szembenézniük.

(A hajósok közben állnak a “hajó” orrában… )

ZENE 3. (Titanic)

Sügériosz: Mondjuk elég barátságosnak tűnik ez a hely!

Totálkáosz: Nem is tudom, néha a  horrorfilmek elejét is ilyen helyeken forgatják.

Kanáriosz: Meseszép part, árnyas ligetek, csobogó patak...

Rébusz: És nézzétek, mennyi kecske! Meg bárányok is!

Tantusz: Imádom a kecskéket és a bárányokat! Nézzük meg őket! Szálljunk kiii!!!

Eurülokhosz: Nézzétek, egy barlang is van!

Odüsszeusz: Ha már itt vagyunk, körül kell néznünk!

(Kiszállnak.) KÉK FÉNY VAGY SÖTÉT = BARLANG

Eurülokhosz: Mi ez a fura szag?

Sügériosz: Valaki lakhat itt.

Kanáriosz: Nyilván a pásztor, ki más!

Rébusz: Jaj nekem, egy óriás!

Tantusz: Szerintem nem annyira óriás.

Eurülokhosz: Méghozzá egy küklopsz! Meneküljünk!

Odüsszeusz: Nem megyek, meg kell néznem, még soha nem láttam küklopszot!

Polüfémosz (létrán üldögél és a szemébe lóg a haja): Ti meg kik vagytok?

Odüsszeusz: Akháj harcosok vagyunk, Agamemnón nagykirály seregéhez tartozunk.

Polüfémosz: És mit kerestek itt?

Sügériosz: Most jövünk Trójából.

Polüfémosz: Komoly? Na és mi lett a meccs vége?

Kanáriosz: Ugye nem akarod, hogy dárdáról dárdára elregéljük a tíz évig húzódó háborút?

Polüfémosz: Dehogynem! Hallani akarok Akhilleusz minden dárdadobásáról, Hektór minden kardcsapásáról! (Közben lemászik.)

Eurülokhosz: Jaj, nem is küklopsz, csak egy kis mihaszna emberizink! Nem mész innen!

Tantusz: Fiúk, olvasmányélményeim alapján nem jó szemtelenkedni egy totál  ismeretlen helyen élő rejtélyes idegennel!

Rébusz: Pláne, ha ilyen sejtelmes kisugárzással bír!

Totálkáosz: Úgyhogy az lesz a legjobb, ha belevágunk a históriába… de hol is kezdjük?

Polüfémosz: Hát a legelején! Moziba sem ülök be a film közepén! Ó, egy pillanat! (Előveszi a pattogatott kukoricát.) Jöhet a mese!

Odüsszeusz: Az úgy volt, hogy Eriszt, a viszály istennőjét nem hívták meg Thétisz nimfa és Péleusz király esküvőjére…

Polüfémosz: Csúcs, tisztára Csipkerózsika! Hogy is hívnak téged?

Odüsszeusz: Ööööö… én csak egy senki vagyok e történet hősei között.

Polüfémosz (meghajtja a fejét): Örvendek, Senki.  Polüfémosz, a titkok titkának őrzője.. Na, lökjed tovább!

Homérosz: Csak szólok, hogy ez így … izé… nem igazán epikus. Egy igazi hős sosem tenne így!

Alkinoosz: Legföljebb majd hangyányit átírod, Homérosz mester, ha eposzt kívánsz kanyarítani a történetből!

Homérosz: Na ja, ha a sztorit el akarjuk adni, muszáj lesz ezt a bugyuta kalandot véráztatta, visszataszító megpróbáltatásként lefesteni.

Arété: Nos, azért cseppet meglepő, hogy manapság még találtak az Égei-tengeren egy ismeretlen szigetet. Esküdni mertem volna, hogy a hellén hajósok már minden zugot feltérképeztek.

Alkinoosz: Pedig mintha hallottam volna már hírét ennek a Polüfémosznak!

Arété: Ha nem tévedek, Polüfémosz azt jelenti: sokhírű.

Alkinoosz: Igen, igen, emlékszem, az a halász mesélte, aki eltévedt a viharos tengeren…

Arété: És amikor a napszúrástól és az éhségtől félholtan megmentettük, mindenféle zagyvasággal tömte a fejed, felséges uram!

Homérosz: Hmmm… Polüfémosz… a sokhírű…nem lehet más, mint  a kegyetlen, emberevő, félszemű óriás! Aki... (Jegyzetel.)

(Közben Polüfémosz elalszik.)

Odüsszeusz (mesélős hangon): ...nem látott még a világ náluk büszkébb társaságot, perlekedő és makacs férfiúkat, akinek mindegyike meg volt győződve, hogy nélküle  kudarcot vallana a háború...

Eurülokhosz: Pszt! Már alszik!

Sügériosz: Most mitévők legyünk?

Kanáriosz: Ki kell jutnunk ebből a barlangból!

Odüsszeusz: Dehogy kell kijutnunk! Nem hallottátok?

Tantusz: Mit?

Rébusz: Mi van?

Totálkáosz: Polüfémosz azt mondta, ő a titkok titkának őrzője!

(Körbeállnak, mint az amerikai focisok, összekapaszkodnak, kinéznek, megcsóválják a fejüket, tovább gondolkodnak, közben horkoláseffekt. Felnézéskor:)

Sügériosz: Mi lenne, ha…

Mindannyian: Á, nem jó.

Kanáriosz: Mi lenne, ha…

Mindannyian: Á, nem jó.

Odüsszeusz: És mi lenne, ha…

Mindannyian: Á, nem jó. (Polüfémosz  közben felébred és ő is odadugja a fejét.)

Polüfémosz: Mi nem  jó? (Szétugranak.)

Eurülokhosz: Ezt elbaltáztuk!

Sügériosz: Jaj, ne faljál fel egészben, légyszí!

Polüfémosz: Ostoba, tzatzikifaló akhájok! Miért bántanálak benneteket?

Kanáriosz: Upszi, tényleg, bocsika, hozzászoktunk a sok zabos mitológiai szörnyhöz!

Polüfémosz: Ó, ti nem tudjátok, hogy ők valójában vagy irtó cukik, vagy csak a gyagyás krónikásaitok esnek folyton-folyvást költői túlzásba!

Tantusz: Ez esetben mi köszönjük szépen a vendéglátást!

Rébusz: Ha bármikor felénk jársz, szívesen látunk egy jó kávéra!

Totálkáosz: Na, arra pont nem. Nem ismerjük a kávét.

Polüfémosz: Komolyan? Kapucsínó? Latte?

Odüsszeusz: Sajnos, gőzünk sincs róla. Ám… esetleg… már megbocsáss, de gyötör a kíváncsiság: mi a titkok titka, aminek te vagy az őrzője?

Eurülokhosz: Ne már, Odüsszeusz, állj már le és induljunk haza!

Polüfémosz (rá se hederít Eurülokhoszra): Hmmm. Aki kíváncsi, hamar megöregszik. De miért is ne? Gyertek, megmutatom nektek, milyen páratlan csodát rejt a barlangom mélye!

(Elindul hátra, Odüsszeusz azonnal követi, a többiek összenéznek, vállat vonnak, valaki legyinthet is, aztán ők is mennek. A színpad egy kicsi ideig üres, aztán belép Tragédiosz és Komédiosz, figyelve arra, hogy csak oldalra nézzenek, tehát a nézőtér felé ne.)

ZENE 4. Jurassic Park

Tragédiosz: Halló!

Komédiosz: Van itt valaki?

Tragédiosz: Sehol senki.

Komédiosz: Tessék, lemaradtunk az elejéről!

Tragédiosz: Hoppá, mégiscsak van itt valaki! ( A nézőkhöz.) Elnézést, régóta megy már a mese? Tessék? (Komédioszhoz:) Tényleg lemaradtunk az elejéről.

Komédiosz (ő is a nézőket molesztálja): És izgalmas? Vicces? Parádés a szereposztás?

(Belép Artéria és Anomália.)

Anomália: Tragédiosz!

Artéria: Komédiosz!

Anomália: Mit kerestek ti itt?

Tragédiosz: Hallottuk a hírt, hogy a hős Odüsszeusz itt vendégeskedik!

Komédiosz: És közben elmeséli, mi minden történt vele a hosszú hajóúton Trójától idáig!

Artéria: Persze, persze, ahogy azt is biztos hallottátok, milyen jóképű, daliás…

Anomália: És nyilván azt is, hogy hazavárja a felesége!

Tragédiosz: Mindent hallottunk! Sőt! Már ódákat is zengtünk hűséges hitveséről!

Komédiosz: Ám attól még égünk a vágytól, hogy személyesen is láthassuk a legendás bajnokot!

Artéria: Nos, tudnotok kell, hogy a fényes hírű Odüsszeusz… hogyan is mondjam… mintha történt volna vele valami. De...tulajdonképpen Aiolosz király biztosan szívesen lát benneteket!

Anomália: Szerencsétekre mindig is támogatta a költészetet! (Jön a király, Homérosz és Arété.)

Alkinoosz: Nocsak, nocsak, újabb vendégek! Homérosz mester, ismerd meg a poétákat, akik a  déli szigetekről érkeztek!

Tragédiosz: Bocsáss meg, amiért megzavartunk, nagy király!

Komédiosz: De a hírek, melyeket hoztunk, kétségtelenül érdekelnek majd!

Alkinoosz: Ezt figyeld, Homérosz, így kell információkat szerezni a világból anélkül, hogy veszélybe sodornád magad! Beszéljetek!

Tragédiosz: Hol is kezdjem…

Anomália (titokban a királynénak): Királyném, ezek a pojácák nem is híreket hoztak!

Artéria: Csak Odüsszeuszt akarják látni!

Arété: Jól tudjátok, hogy ez édesmindegy. Alkinoosz király nem állhatja meg, hogy bárkit, aki beteszi ide a lábát, ki ne faggasson, legyen az bár csak egy… egy … szardínia.

Anomália: A szardíniáknak nincs lábuk.

Artéria: És büdösek!

Komédiosz (szavai félbevágják a királyné és a szolgálók beszélgetését): Először is: új, tengernyi nézőt befogadó amfiteátrum épül Epidauroszban.

Alkinoosz: Bár láthatnám!

Tragédiosz: Sajnos a hajóút odafelé kissé veszélyesnek minősül. Tudniillik a közeli tengerszorosban tanyázik Kharübdisz, aki napi háromszor beszívja, majd kizúdítja a vizet, ezzel halálos veszélybe sodorva a hajósokat.

Alkinoosz: Azta!

Anomália: Ne már, ezt most találja ki!

Komédiosz: Éppen vele szemben, egy sziklaüregben rejtőzik a tizenkét karú, hatfejű szörny, Szkülla, aki felfalja az arra hajózókat.

Alkinoosz: Nahát!

Artéria: Ez hülyeség.

Arété: Ja. Így születnek a rémhírek.

Tragédiosz: Ráadásul ezek igen közel vannak egymáshoz. De mielőtt rátérnék, királyom, hogyan jutottunk át a két szörnyeteg között, esetleg köszönhetnénk a leleményes Odüsszeuszt?

Komédiosz: Igen, és esetleg autogramot is kérhetnénk tőle? Hol találjuk?

Homérosz: Milyen hamar elterjedt a híre, hogy Odüsszeusz itt tartózkodik! Hanem… tényleg, hol is van most?

(Ők lassan kihátrálnak, közben körülnéznek, mintha keresnék Odüsszeuszt. Aki közben társaival jön ki a barlangból, mégpedig ő jön leghátul.)

ZENE 5 TWO STEPS FROM HELL

Eurülokhosz: Márpedig ez a legnagyobb ostobaság, amiről valaha is hallottam!

Sügériosz: De miért, mi baj lehet belőle?

Kanáriosz: Mi baj lehet belőle? Sügériosz, te totál megbuggyantál?

Tantusz: Ne hőbörögj már, Kanáriosz, neked tán nem fordult meg a fejedben, hogy kipróbáld?

Rébusz: Nem kell mindig a legrosszabbra gondolni, Tantusz! Légy bizakodó!

Totálkáosz: Bátorkodom megjegyezni, hogy Odüsszeusz mindezidáig nem szokott ostobaságokat csinálni. Vagy csak ritkán. De legalábbis nem fontos dolgokban.

Polüfémosz: Most komolyan, ezek mindig ezt csinálják?

Odüsszeusz: Többnyire ennél durvábban cserélnek eszmét. Általában meg is dobálják egymást, de verekedni azért nem szoktak.

Eurülokhosz: Induljunk haza, Odüsszeusz! Oly sok kalandban volt már részünk, épp bőrrel úsztuk meg valamennyit, ne kísértsük tovább a szerencsét! Vár az otthon békéje!

Odüsszeusz: Barátom, ne tarts vissza, hajt a kíváncsiság! Gyertek, legyetek ti is részesei a csodának! (Visszamegy a barlangba, a többiek követik.)

ZENE 6 TWO STEPS FROM HELL

(Kornyikália és Amnézia érkeznek.)

Kornyikália: Gyere csak, gyere, bátran! Meglátod, itt szívesen fogadnak!

Amnézia: Nem is tudom, mintha már felléptünk volna ebben a palotában!

Kornyikália: Nem, dehogyis! Csak olyan egyformák ezek a görög paloták!

Amnézia: Az igaz. Csupa oszlop, mögötte kék tenger. Ezek itt dórok vagy jónok?

Kornyikália: Nem mindegy, szívecském? Fő, hogy beleszeressenek a hangunkba!

Amnézia: Rövidesen újabb rajongókat szerzünk!

Kornyikália: Szerzünk bizony, hacsak nem süketek, mint a…

Amnézia: Ékszerteknős?

Kornyikália: Nagyágyút akartam mondani, de az ékszerteknős is jó lesz, drágám.

(Nausziká jön.)

Nausziká: Nicsak, újabb vendégek! Apa örülni fog!

Amnézia: Fogadd hódolatunkat, ifjú hölgy!

Kornyikália: Minden bizonnyal Nausziká királylányhoz van szerencsénk, nemdebár?

Nausziká: Így van. Ti pedig?

Amnézia: Engedd meg, hogy eldaloljuk! Három, kettő, egy…

ZENE 7, a király érkezése szakítja félbe

(Alkinoosz és Homérosz be.)

Alkinoosz: Mi ez az éktelen macskazene?

Kornyikália: Tán nem nyerte el felséged tetszését?

Amnézia: Mondtam, ékszerteknős.

Kornyikália: Sebaj, tudunk mást is!

ZENE 8, de megint félbeszakítják.

Homérosz: Elég! Ez aztán a fülsértő felségsértés!

Alkinoosz: Nausziká, te tudod, kik ezek a fura népek?

Nausziká: Én is épp ezt kérdeztem tőlük, amikor…

Amnézia: … amikor azt mondtuk, hogy eldaloljuk. Három kettő, egy…

ZENE 9, megint félbeszakítják.

Alkinoosz: Zene állj!

Kornyikália: Már elnézést, de tudomásunk szerint ebben a palotában kedvelik a zenét!

Homérosz: Igen. A zenét.

Amnézia: És az énekszót!

Nausziká: Ugyanakkor van valami, amit még jobban kedvelünk!

Kornyikália: Az énekszónál is jobban?

Homérosz (félre): A tiéteknél legalábbis.

Alkinoosz: Esetleg nem mesélnétek helyette valamiről, amit utatok során láttatok?

Amnézia: Boldogan eldaloljuk a turné minden állomását!

Homérosz: Lehetne esetleg prózában? Úgy… izé… gyorsabb, és éppen Odüsszeusz történetét hallgatjuk!

Kornyikália: Komolyan?

Amnézia:A falovas fickóét?

Kornyikália: Azt beszélik, a hős bajnok megtört szívvel vetődött partra.

Amnézia: Mintha előre látná, mennyi viszontagság vár még ezután is rá.

Kornyikália: Csakugyan ő tart beszámolót?  Csatlakozhatunk mi is?

Alkinoosz: Rögtön, miután elmondtátok röviden és nem dalban, mi volt a legérdekesebb, amit utatok során valaha tapasztaltatok.

Amnézia: Lássuk csak… Láttunk egy szigetet, ahol eszméletlenül jól kinéző, szárnyas csajok énekeltek! Viszont piszok beképzeltek voltak, azt mondták, pusztán a hangjukra buknak a pasik!

Homérosz: Azok szirének lehettek!

Kornyikália: Aztán felléptünk egy másik szigeten, ahol az egész lakosság vegetáriánus volt. Minket is csak virágszirommal kínáltak, mikor kopogott a szemünk az éhségtől, húztunk is el gyorsan, egyenesen az első giroszoshoz.

Homérosz: Csak nem a lótuszevők voltak?

Amnézia: Akkor hol is van Odüsszeusz?

Mindenki (keresik): Odüsszeusz! Odüsszeusz!

ZENE

(Mindenki lemegy, a barlangból jönnek a görögök.)

Sügériosz: Szegény Odüsszeusz!

Kanáriosz: Pedig mondtuk neki, hogy ne tegye!

Tantusz: Jó, és hallgatott ránk valaha is?

Rébusz: De ki gondolta volna, hogy ez lesz a vége?

Totálkáosz: És most mi tévők legyünk? És hol van Eurülokhosz?

Sügériosz: Itt jön mögöttem.

Kanáriosz: Hát ott nem jön.

Tantusz: Akkor hol van?

Rébusz: Totálkáosz is azt kérdezte.

Totálkáosz: Menjünk vissza, nézzük meg!

ZENE

(Kolompszó és Dobszó jönnek.)

Kolompszó: Csakhogy végre ideértünk!

Dobszó: Hol találjuk a királynét?

(Arété jön.)

Arété: Micsoda kellemes meglepetés! (meghajolnak, aztán átölelik Arétét.) El sem hiszitek, mennyire vártam már, hogy együtt táncoljunk!

Kolompszó: Hogyan? Már nem pártfogolja Alkinoosz király a művészeteket?

Arété: Dehogynem! Csak épp mostanság jobban vonzódik az úti beszámolókhoz.

Dobszó: A mi úti élményeink elnyerik majd a tetszését!

Arété: De addig is töltsük kellemesen az időt! Zenészek!

Kolompszó: Ez az! Hanem hárman kissé kevesen vagyunk a körtánchoz!

Dobszó: Hiszen annyi ember ül itt!

Kolompszó: Csak nem hitték, hogy vendégeskedhetnek egy görög király udvarában anélkül, hogy be ne állnának a táncba?

Dobszó: Csak nem hitték, hogy részt vehetnek egy ilyen eseményen, anélkül, hogy ne molesztálnánk az első sorokban ülőket?

Kolompszó: Meg a hátul ülőket is. Gyerünk, gyerünk, bátran!

Dobszó: Jöjjenek csak! Most lehet gyakorolni a közelgő görög nyaralásra!

Kolompszó: Csak figyeljék a lépéseket!

(Szükség esetén fölráncigálnak a színpadra nézőket, de remélhetőleg önként mennek. Ha nem, lehet név szerint hívogatni vagy lemenni értük.)

ZENE TRADITIONAL GREEK MUSIC

(Alkinoosz és Homérosz belépése szakítja félbe.)

Alkinoosz: Hát itt meg mi folyik?

Dobszó: Bocsáss meg, nagy király, kicsit szórakoztattuk a vendégeidet! (A színpadon lévő nézőkhöz:)Köszönjük szépen, remélem, nem volt fárasztó!

Kolompszó: Ám számodra is tartogatunk némi kikapcsolódást.

Dobszó: Az ám, elképesztő dolgokat láttunk, míg idefelé jöttünk!

Alkinoosz: Valóban? Hadd halljam!

Kolompszó: Utunk során varázslatos, pompás szigeten jártunk, mely teli volt mindenféle  ámulatba ejtő növényekkel és szelíd állatokkal.

Homérosz: Csak nem Kirkénél jártatok, a boszorkánynál?

Dobszó: Na most attól, hogy valaki ismeri a növényeket, mint a tenyerét, és hallgatnak szavára az  állatok, még nem boszorkány!

Homérosz: Jó, akkor varázsló.

Kolompszó: Ugyan! Még hogy varázslat! Csak kellő akaraterő és sok munka!

Dobszó: Még szebb volt azonban az a sziget, ahol utána jártunk: homokos strand, kristálytiszta víz, a közelben árnyat adó barlang, csönd és nyugalom: ideális hely a relaxáláshoz.

Kolompszó: Egész éjjeleken át táncoltunk a holdfényes parton a szépséges nimfával, aki ott él!

Homérosz: Kalüpszó!

Dobszó: Nem, uram, az ő neve  Kolompszó, az enyém pedig Dobszó! Van kedved velünk táncolni?

Alkinoosz: Szó sem lehet táncról, amíg meg nem tudom végre, mi okozza, hogy az egykori bajnok tekintetéből kiveszett a fény. Mintha súlyos terhet hordozna. Odüsszeusz! (Kimegy, utána a többiek.)

ZENE

Sügériosz: Nem értem, hogy tehette ezt.

Kanáriosz: És ha titokban utána mennénk?

Totálkáosz: Minek? Megmondta, hogy fölöslegesek vagyunk.

Sügériosz: Ha most mi is  elmegyünk, cserbenhagyjuk.

Kanáriosz: Ha meg vele maradunk, lehet, hogy soha többé nem jutunk haza.

Totálkáosz: És rajta sem segíthetünk.

Sügériosz: Nem hittem volna, hogy a leleményes, hősszívű, fényes Odüsszeuszt végül térdre kényszeríti az irányíthatatlan valóság.

Kanáriosz: Talán csak azért zavart el minket, mert tudja, hogy biztonságban hazaérünk.

Totálkáosz: Plusz annak az esélye, hogy a saját otthonodban gyilkoljon meg egy pszichopata kacsa, igen csekély. Na, akkor menjünk. (Kiballagnak.)

ZENE

(Alkinoosz robog be felháborodottan, mögötte Homérosz.)

Alkinoosz: Az egészet nem értem! Valaki elmagyarázná!

(Koszinusz és Tetanusz a másik oldalról jönnek.)

Koszinusz: Parancsolj velünk, Alkinoosz király!

Alkinoosz: Hát ti meg miféle művészek vagytok?

Tetanusz: Már elnézést, de tudósok vagyunk!

Koszinusz: Ennélfogva könnyedén megválaszoljuk az összes felmerülő kérdésedet.

Homérosz: Akkor először is…

Tetanusz (félbeszakítja): Először is a görögök azért tévednek el könnyen hajózás közben, mert nem ismerik az iránytűt.

Koszinusz: Ókori Hellász. Általános iskola 5 osztály.

Tetanusz: Viszont ismerik a csillagokat és a szeleket.

Koszinusz: Utóbbiakról viszont egy Aiolosz nevű, nagyzoló figura azt állította, hogy bezárta őket egy ládába,

Tetanusz: Ami nyilvánvaló ostobaság, mivel a szél a levegő mozgása, áramlása egyik helyről a másikra, ennélfogva megvalósulásának fizikai lehetősége meglehetősen csekély, egész pontosan egy a háromszázhuszonnyolcmillárdhoz.

Homérosz: Magasságos ég, ezek totál zakkantak!

Koszinusz: Uram, tekintettel szürkeállományunk összetettségének különbségére, nevezetesen miszerint a mienk zsenire vall, az öné pedig épp ellenkezőleg, nem veszem figyelembe az egyébként sértő megjegyzést.

Homérosz: Most akkor lehülyéztél?

Tetanusz: Kicsit bővebben éles elméjű barátom arra célzott, hogy a városokat porrá égető, szörnyeket lemészároló vállalkozások pergamenre vetése nem összemérhető teljesítmény a tudomány gigantikus elméinek korszakváltó kutatási eredményeivel.

Homérosz: Királyom, meddig hallgatod még ezt?

Alkinoosz: Ne legyél olyan szigorú, Homérosz, engem szórakoztatnak ezek a fickók! Mondjátok, milyen érdekességeket tapasztaltatok utazásotok során?

Koszinusz: Attól függ, milyen érdekességre gondolsz, van ugyebár építészeti, matematikai, orvostudományi…

Homérosz: Jaj, ne! Tudjátok mit, annyi sületlenséget hallottam már ma, hogy mondjátok el a legelső eszement sztorit, csak essünk már túl rajta! (Összenéznek.)

Tetanusz: Rendben. Eszement. Nos, láttunk egy szigetet, ahol hófehér tehenek legeltek.

Homérosz: És?

Koszinusz: Közelebb akartunk menni, hogy megnézzük, albínók vagy mi, mert ugye tehénből van a fekete-fehér, a vörösesbarna, a szürke, no meg a lila.

Tetanusz: De a pásztor nem engedte, azt mondta, ezek Héliosz napisten tehenei.

Koszinusz: Na és minek a napistennek tehén? A tehenet a tejéért tartják, az istenek meg nektárt isznak. 

Tetanusz: Házi kedvencnek meg miért pont tehenet tartana? Nem dorombol, nem védi a házad, be se fér az ágyadba!

Alkinoosz: Páratlanul éles elmétekkel vajon magyarázatot tudtok-e adni, miért hunyt ki Odüsszeuszból az élet fénye. Á, Odüsszeusz!

(Arété, Nausziká, Anomália, Artéria jönnek. Odüsszeusz is, ha meg tudjuk oldani, nem a barlangból.)

Arété: Nos, megtudjuk végre, mi történt veled Polüfémosz barlangjában?

Nausziká: Igen, folytasd a történetet!

Odüsszeusz: Igazából már nem az vagyok, aki a barlangba belépett. Odabent a barlang mélyén forrás fakad, vize egy kis medencében gyűlik össze, s aki abba belenéz, a jövőjét láthatja meg.

(Csodálkozás.)

Arété: De hiszen ez csodálatos!

Odüsszeusz: Ne hidd, úrnőm. A legrosszabb, ami történhet az emberrel.

Komédiosz: Ne tréfálj! Mi van abban rossz, ha ismered a jövőt?

Odüsszeusz: Nem tudsz az ellen tenni, amit elkerülnél, és fölösleges küzdened azért, amire vágysz, hiszen így is, úgy is bekövetkezik.

Nausziká: Ellenben semmi nem ér váratlanul!

Odüsszeusz: Éppen ezért értelmét vesztette valamennyi célom és minden reményem.

Artéria: Ne csüggedj, Odüsszeusz! Legendás leleményességed nem hagy cserben!

Odüsszeusz: Amikor bizton tudod, hogy döntéseid semmi szerepet sem kapnak a történet alakításában, az elméd is megbénul.

Anomália: De ez itt egy mítosz! Ahol úgy van rendjén, hogy: A király visszatér!

Odüsszeusz (sóhajt): Nos, igen. Úgy emlékszem, hazajutok.

Artéria (kifelé): Nem értem, mi baja. Hazamegy. Nyilván megtalálja a családját.

Anomália: Rendet tesz a szigetén. Boldogan él, míg meg nem…

Polüfémosz (visszamászott a létra tetejére): Ugye, ugye, kíváncsiak vagytok, mi Odüsszeusz történetének a legvége? Attól tartok, annak sajnos kénytelenek lesztek magatok utánajárni!

(Közben beszivárognak a hajósok. A szélén állnak meg, hiszen nem tartoznak a többiekhez.)

Eurülokhosz: Nem az a fontos, hogy meghal valaki, hanem az, hogy hogyan és miért hal meg, és hogy valaki emlékezik-e majd ránk, ha meghaltunk.

Sügériosz: Az, hogy valaki a tengerbe vész, valamiképpen egy választás következménye.

Kanáriosz: Ha azok az emberek otthon maradtak volna, hogy a kis konyhakertjüket műveljék, és szardíniát halásszanak, biztonságban lettek volna.

Tantusz: Am arra vágytak, hogy megtudják, mi van a látóhatár mögött…

Rébusz:… mert az emberek legszebb küldetése a tudás kalandja.

Totálkáosz: Tisztelegjünk a bátorságuk előtt.

Artéria: Szegény Odüsszeusz! Most mitévő leszel?

Odüsszeusz: Bárhogyan is lesz, de haza kell mennem. Csak nem tudom, hogyan.

Alkinoosz: Ebben könnyen segíthetek. Rendelkezésedre áll egy jól felszerelt hajó, mely gyorsan hazaröpít Ithakára.

Odüsszeusz: A dalnokok megénekelik majd jó szívedet, Alkinoosz király.

Alkinoosz: Hanem akad itt még egy nehezebb feladat.

Tetanusz: Nézz körül udvarodban, királyom! Vendégbarátságodnak hála művészek, tudósok, mindenféle népek várják, hogy részesei legyenek e történetnek!

Anomália: Mi a feladat, uram? (Arété is feláll.)

Alkinoosz: Meg kell akadályoznunk, hogy ártatlan utazók, bejutván Polüfémosz barlangjába megpillantsák a jövőjüket s ezzel Odüsszeusz sorsára jussanak!

(Tízig számolunk. Mindenki látványosan gondolkodik.)

Homérosz: Királyom, ezt bízd rám! Megírom Odüsszeusz útjának történetét, de nem kevés módosítással. Úgy, hogy ne legyen ember, aki követni merné bolyongásának állomásait. Így Polüfémosz szigetére halandó nem teszi többé a lábát.

Alkinoosz (vagy mindenki?): Úgy legyen!

Odüsszeusz: (közönségnek): És ha utad során, vándor, mégis rábukkannál a rejtelmes barlang mélyén arra a titokzatos forrásra, csak fordíts hátat! Hisz a Föld azért gömbölyű, hogy ne láthassunk túl messzire utunkon.

ZENE: DRAGONHEART THEME – FINALE